2015. április 23., csütörtök

26. fejezet


Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog, igaz, hogy ez is nagyon rövid lett, de nem akartam nagyon húzni, mint egy rétestésztát ;)

ALICE

Megállok a szoba előtt. Elég volt a nomádságból. Azt hiszem, kirabolok egy milliomost, és veszek egy lakást magamnak, valahol észak Angliában, és letelepszem. De az biztos, hogy nem megyek vissza a suliba. Még egyszer nem. Ki tudja, hogy milyen régi, nem kívánatos ismerősök kerülnének elő. Meg semmi értelme sincs ilyen baromságokról tanulnom újra, amikor semmi szükségem nem lesz rájuk. 

Fel kell keresnem az egyik régi ismerősöm hamis papírok miatt. 
Belépek. 
Egy elég kicsi, de arra jó, hogy letusoljak, és kifújjam magam. Egy kis pihenés sem ártana, igaz, hogy nem kell aludnom, de fejben egy ki relaxáció jól jönne. 
Lerogyok az ágyra, ami fülsértően megnyikordul alattam. Hepe-hupás, nem épp' a kényelmes alvás tartozéka. 
Felkászálódok, és bemegyek a fürdőszobába. Hát, nem vártam egy Hillton Hotelt, de ez azért túlzás. A vízköves zuhany tálcáról öt csótány fut szét, a kagylóban odaszáradt fog krém nyomok éktelenednek. A Wc-n pedig több a vízkő, mint a tiszta felület. Még a börtönben is nagyobb volt a higiénia, pedig azt hittem, hogy annál már nincs lejjebb. 
Azt hiszem ezt nem gondoltam végig rendesen. Nem vagyok egy tisztaság mániás, de ez... 
Megfogom a sport táskám, és ahogy jöttem el is megyek. 



Egy óra múlva belépek a szállodai szobámba. Egy kicsit jobb a minősége, ami a fürdőben látszik meg a legjobban. Csillog-villog, sehol sincs vízkő, csótány meg pláne. Első dolgom, hogy vegyek egy forró fürdőt. 
Élvezem, ahogy a testem körbeöleli a forró víz, kimossa az összes feszültségemet. Mint a mennyország. 
Egy óra múlva újult erővel megyek vissza a szobába. Lerogyok a sokkal kényelmesebb ágyra, és bekapcsolom a Tv-t. Épp' a Híradó megy. Csak a szokásos. Gyilkosság, baleset, állat születése, Sandra holttestét megtalálták egy sikátorban, terror támadás az USA ellen, ukrajnai hadi helyzet... 
SANDRA MEGHALT?!
Visszatekerem az adást. Sandra holttestét két napja találták meg egy sikátorban. A halál oka ismeretlen. A nyakán találtak egy kisebb sebet, de az nem olyan mértékű, hogy belehalhasson. Valószínűleg természetes halála volt, de a szülei nem engedik a boncolást. 
Atya Úr Isten! 
Sandrát a vámpírméreg ölhette meg. 
A mobilom után kutatok. Egyből tárcsázok. 
- Haló! - szól bele Josh. 
- Szia, itt Alice. Igaz, ami Sandrával történt? 
- Sajnos igen. - mondja letörten. Elmeséli, hogy Alex megérezte a vére szagát, megtámadta, méreg került a szervezetébe, majd nem változtatta át. Linda pedig elvitte egy sikátorba, mintha baleset lett volna. Egy hét múlva lesz a temetés. 
Haza kell mennem. Reggel indulok. 



Már három órája vezetek, de még minimum kettő kell, hogy odaérjek. Mi a fenéért kellett nekem ilyen messze mennem?! Én hülye. Már mindegy, kár ezen rágódni. 
El sem hiszem, hogy Sandra meghalt. Igazából még fel sem fogtam. Talán majd a temetésen, ha nyitott koporsós lesz. 


Leparkolok a ház előtt. Két hete jártam itt utoljára, de olyan, mintha ezer éve lett volna. Azóta rengeteg dolog történt velem. Rengetegen haltak meg, sajnos. De ha én nem lettem volna, akkor is meghaltak volna ezek az emberek. Azzal meg nem teszek jót senkinek sem, hogy újra elbujdosok a problémák elől. Mert a fő probléma az Jack. Tudat alatt, ez a többieket akarom megvédeni csak duma volt, vagy csak a kisebbik indok. El akartam menekülni az érzéseim elől, hogy bármennyire is akarom, nem tudom nem szeretni. 

Kifújom a levegőt. Azt hiszem, adok neki még egy esélyt, csak erről nem szabad tudniuk a többieknek. Kiakadnának.
Kiszállok a kocsiból. 
Bemegyek a házba. Alex van csak itthon, ő pedig szörnyen néz ki. A szeme kivörösödött, a szeme alatt pedig hatalmas karikák vannak. Az álla borostás, régen találkozhatott borotvával. 
Nem vesz észre. 
- Szia - mondom neki halkan. 
- Én tettem, én öltem meg... - suttogja. 
- Ez nem igaz, baleset volt - próbálom vigasztalni kevés sikerrel.
- Nem igaz! Nem voltál ott! - kiálltja nekem, és felpattan. Magasabb nálam, de én magabiztosan nézek a szemébe. Látom, ahogy a szeme könnyes.
- Megtámadtam, és meg is tudtam volna menteni, csak nem voltam rá képes. Nem tudtam tönkretenni az életét. Nem akartam ilyenné tenni. - A hangja amilyen erős, ingerült volt a legelején, annyit halkult a végére. Szinte már suttogott. 
Gondolkodás nélkül megölelem. A vállamba zokog, erre már az én szememből is előtörnek a könnyek.

2 megjegyzés:

  1. Fhuu....nagyon jó lett és imádom, de most van egy ennél fontosabb dolog itt: http://nem-latsz-a-szemedtol.blogspot.hu/2015/04/1-dij-oo.html?showComment=1429813604585&m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Örülök, h tetszik, és Köszi a díjjat :D;)

      Törlés