2015. április 18., szombat

25. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Tudom eléggé soká lett kész, de azért remélem kárpótol benneteket.
Ráadásul átléptük a tízezres megtakintést. Imádlak titeket.
A hibákért előre is elnézést kérek, csak hát még mindig telóról nyomom, így biztos vannak olyan elgépelések, amit nem vettem észre.

ALEX

Furcsa, kettős érzés van bennem. Egyik részről sajnálom, hogy nincs itt Alice, másrészről viszont boldog vagyok, hogy beavattam Sandrát a nagy titokba, és nem kell hazudoznom neki. Nagyon jól kijön Joshsal, és Lindával. Jack egy kicsit furcsa neki, mert ugye ő a tanára, meg minden, de hát nincs mit tenni, ez van, ezt kell szeretni, vagyis inkább elfogadni, mert ezen nem lehet változtatni. 
Jack tanít a vámpírélet szépségeire, amit én annyira nem látok, de ha ő boldog vele. Mármint nem rossz a szupersebesség, meg a különböző szuperérzékek, de a vérivás még mindig undorral tölt el, még ha az íze iszonyú finom is. Viszont egyre haveribb a viszony köztünk, még úgy is, hogy ő a tanárom. 
- Figyelsz te rám?! - integet az arcom előtt Sandra. Nem, igazából nem is tudom, hogy mit kérdezett. Megint elmerültem a gondolataimban, amit manapság elég gyakran megteszek, sajnos.   
- Bocsi, elbambultam - mondom egy kicsit vigyorogva. A szemét forgatja, és tudom, hogy nagy a késztetése arra, hogy vállon vágjon. Megint mosolyogni támad kedvem, mint gyakran mostanában, amikor vele vagyok. Ilyenkor még az sem zavar, ami igazából vagyok. Élvezem ezt az állapotot. - Mit kérdeztél?
- Nem lényeg - legyint nevetve.
Feláll a padról, amin eddig ülünk, és elindul én is utána indulok, és nagyon hamar utol érem.
- Hova mész? - kérdezem vigyorogva.
- Sétálok - mondja magától értetően. Jogos. - Tudsz valamit Aliceről?
Vállat vonok, majd elmondom neki, amit Jack mesélt nekem.
- Akkor valahol bolyong az országba. - összegzi.
- Öhm... Ja. - vágom rá, majd elnevetem magam. Olyan vagyok a jelenlétében, mint egy szerelmes kamaszlány. Mindig vigyorgok. Csak azt veszem észre, hogy eltűnik mellőlem. Utána kapok, de nem vagyok elég gyors, és hasra vágja magát.
- Jól vagy? - kérdezem tőle.
- Nem... - nyög fel röhögve. Feltápászkodik, nekem meg megcsapja az orrom, a vér édeskés illata. Sandrából jön. Látom, ahogy a térdénél kiszakadt a farmerja, és az elrojtolódott anyagot eláztatta a vér. Megbabonázva bámulom, és nyelek egy nagyot.
Tudom, hogy el kellene fordítanom a tekintetem, de nem tudom. Megbabonáz. A francba is, miért nem reggeliztem.
A vér egyre jobban eláztatja az anyagot. Vörös köd ereszkedik a szememre.
Érzem, ahogy előbújik a metszőfogam, és megkarcolja az ajkam.
- Alex... Mi a baj? - kérdezi Sandra, a hangjában cseng egy kis félelem. Ez sem tud visszazökkenteni a valóságba.
Közelebb lépek hozzá, ő egyet hátrál. A szeme kikerekedett a rettenettől.
Gyorsan negragadom a karját, és magamhoz húzom. Nekem ütközik, a feje oldalra bicsaklik. A tekintetem a kidülledő ütőeréte szegezem. Látszik, hogy nagyon gyorsan ver a szíve.
Az ajkam odaszorítom, és ráharapok. Az édes vérébe valami kesernyés anyag keveredik, de nem érdekel. Nagyokat kortyolok belőle, az ő teste egyre jobban elernyed.
Hirtelen eszembe jut, hogy ki az, és mit csinálok vele. Azonnal elengedem. A teste rázkódik, és fura, fájdalmas nyöszörgéseket ad ki.
Atya Úr Isten! Mit tettem?!
Előkapom a telefonom, és tárcsázom az első számot, ami az eszembe jut. Szerencsére hamar felveszi.
- Szia Alex, mizu? - szól bele. Elhadarom neki, ő pedig végig hallgat. Közben Sandrát lefektetem egy padra. Olyan, mintha aludna, és szörnyű rémálma lenne.
- Basszus... - nyög bele Linda a telefonba. - Méreg került a szervezetébe, ha nem segítesz rajta, meg fog halni. Át kell változtatnod, de ahogy elmondtad, sietned kell, nincs sok ideje hátra. Mindjárt ott vagyok, de cselekedned kell.
A padra rakom a telefont, és felharapom a csuklóm belső oldalát.
Sandra szájához közelítem.
Olyan lesz, mint én. Vámpír, örökké. Nem járhat ki napfényre, és vért kell innia.
a szájára rakom a kezem, a sebnél, de el is kapom onnan.
Ez az "élet" nem élet. Ennél még a halál is jobb.
Hallom a szívverését, ami egyre lassul, majd teljesen abba is hagyja.
Meghalt.
Elvesztettem.
Hagytam meghalni.
A szemem ellepik a könnyek, és Sandra élettelen testére hajolok.
Vége. Elment.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon imádom!Eszmèletlen jó lett, és mivel én csak tegnap felyeztem be az összes rèsz elolvasását, ezért nem kellett sokat várnom.

    U.i.:Amint tudod folytasd.Várom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és már elkezdtem írni, de nem ígérek semmit. Igazából kicsit féltem, hogy azzal, hogy kinyírom Sandrát túlságosan messzire mentem, de úgy látszik nem, nem voltak leiratkozásaim :D még xD

      Törlés