2015. június 19., péntek

30. fejezet

Sziasztok! Megint egy új résszel jövök. Az előző Fejezet eléggé nagy port kavart, de valami ilyesmi volt a célom :D.
Időközben belekezdtem egy másik blogba, amit az egyik barátnőmmel írok. Ha van kedvetek, olvassatok bele ;)
Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást!

ALEX

Eltolom magamtól Alicet. A könnyes szemébe nézek. Nem értem, hogy mi a baja, miért sír.
- Elárulnád, hogy mi folyik itt? - kérdezem, a hangom ingerült, és tanácstalan.
Nem válaszol, csak néz rám, kikerekedett szemekkel. Olyan, mintha most látna először.
Megragadja a csuklómat, és az ablak felé kezd húzni, de közben felkapja a vázlatfüzetemet.
Kiugrik, de előtte még int nekem, hogy kövessem. Kinézek, és látom, ahogy a viráágyásban guggol.
Átmászok a párkányon, kilógatom az egyik lábam, utána a másikat.
Ellököm magam, és zuhanok a föld felé. Hogy én mennyire utálom ezt.
Tompa puffanással érek földet Alice mellett.
Rám néz, és mosolyog. Mi a fene ütött bele? Olyan, mint egy holdkóros.
Elindul.
Fut, én pedig követem.
Vámpírsebességgel mozog, iszonyú gyors. Alig tudom követni.
Zihálva dőlök a falnak. Csak pár percig futottunk, de olyannyira sietnem kellett, hogy ne maradjak le túlságosan, ez minden erőmet kivette.
A levegőbe szagolok, megcsapja az orrom Jack szaga. Miért hozott ide? És miért szorongatja úgy a vázlatfüzetem, mintha a vilég legnagyobb kincse lenne?
- Mi folyik itt? - kérdezem, de nem kapok választ?
Egyenesen bemegy a bejárati ajtón. Követem, habár kicsit furán érzem magam, hogy így bemegyek egy vadidegen házba.
Az ajtófélfánál egy láthatatlan falnak ütközök. Ó, a francba! Erről teljesen elfelejtkeztem!
- Segítenél? - kiálltok utána.
Megfordul, és elmosolyodik. - Gyere be - mondja, a hangja olyan különös, tele van gyengédséggel. Még sosem hallottam így beszélni.
De hat, a fal felenged.
Belépek. Mindent beleng Jack jellegzetes illata, de ő nem tudom, hogy hol van.
Alice felmegy a lépcsőn. Követem. Úgy mozog, mint egy alvajáró, meg mint, aki itthon van, habár, amilyen gyakran itt megfordulhat...
Egy szobába megy, nyitva hagyja az ajtót maga mögött.
Megállok az ajtófélfának támaszkodva. Jack az ágyban alszik. Alice óvatosan odamegy, és gyengéden megrázza.
A férfi kinyitja a szemét, és rámosolyog. Tipikus fülig szerelmes fejet vág.
- Szia - mondja gyengéden. Engem nem vesz észre. - Ennyire hiányoztam.
- Ezt nézd - vágja rá Alice, és az orra alá nyomja a rajzomat.
- Ez mi? - kérdezi, a hangja döbbent. - Minek rajzoltad ezt?
- Nem én voltam, hanem ő - vágja rá Alice, és rám mutat.
Jack rám pillant, szerintem csak most tűnt fel neki, hogy itt vagyok. Felvonja az egyik szemöldökét. Nem nagyon hiszi el.
Megvonom a vállam.
Nem is értem, hogy miért viselkedik mindenki ennyire hülyén. Mintha elment volna az a csöppnyi eszük is.
Alice elregéli neki, amit megtudott rólam. Végig hadar, elég összefüggéstelenül beszél, és kézzel-lábbal gesztikulál hozzá. Csoda, ha Jack megérti.
- Ez most komoly? - kérdezi döbbenten, a szeme kikerekedik.
- Igen - vágja rá Alice.
Jack kipattan az ágyból, és végig mustrál. Úgy néz rám, mintha most látna először. Mi ütött mindenkibe?! Lejárt szavatosságú vért ittak, vagy mi?!
- Elmondanátok végre, hogy mi a fene folyik itt? - kérdezem értetlenül.
- Lent elmondjuk - mondja Alice, és a karomnál fogva elkezd húzni a földszint felé. Követem, mert a végén még kitépi a karom, annyira ráncigál.
Leülök a konyhaasztalhoz, Alice pedig velem szemben foglal helyet.
Úgy egy perc múlva Jack is csatlakozik hozzánk, immár egy farmerban és pólóban, mert eddig csak egy szál boxer volt rajta.
Odamegy Alicehoz, a hajába puszil, majd leül mellé.
A szemembe néz, még mindig olyan, mintha hallucinálna.
- Beszélnünk kell - mondja, a hangja feszült, de van még benne valami, amit nem tudok hova rakni, de kilel tőle a frász... Azt hiszem, kezdhetek félni. - Gondolom arra már magadtól is rájöttél, hogy Alicék és köztem van egy... Konfliktus. - Bólintok, jelezve, hogy eltalálta. - Nos, az egész ezzel kezdődött. - A mutatóujjával rábök a gyűrűt ábrázoló rajzomra. Észre sem vettem, hogy lehozta.  - Tizenkilenc évvel ezelőtt Josh egy ócskástól vett egy gyűrűt. Nem is tudta, hogy mekkora kincsre talált.
Önkéntelenül is eszembe jut a Gyűrűk Ura "versikéje"... Egy gyűrű mind felett.
- És arra egy véletlen folytán jöttünk rá. Kiderült, hogy a gyűrű képes láthatatlanná tenni három vámpírt a vámpírvadászokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy még akkor sem veszi észre az a bizonyos vadász, hogyha a gyűrű viselője, vagy az általa levédett ember az orra előtt kán-kánozik. Hidd el, kipróbáltuk. - Itt Jack elvigyorodik. Szinte látom magam előtt, ahogy tollszoknyába lóbálja a lábát apám elótt. A francba, miért vagyok én vizuális típus?!
- Én a gyűrű tesztelése után tudtam meg, hogy teherbe estem - veszi át a szót Alice. Kikerekedik a szemem, ahogy elképzelem Alicet, mint anyát. Nehezen megy, hiszen tizennyolcnak néz ki... Habár sokan szülnek fiatalon. De akkor hol van a gyerek? Aki korombeli lehet... - Természetesen Jack volt az apa. Mindenki boldog volt, mivel egy vámpírnak csak egy gyereke lehet összesen, és ahhoz, hogy teherbe essen valaki nagyon sok mindennel egybe kell vágni. Bolygóállás, meg ilyenek. Minden rendben is ment, a baba megszületett, fiú lett.
- Úgy két hónappal azután, hogy a baba megszületett bepánikoltam, hogy mi lesz, ha elkapnak minket a vámpírvadászok? - Megint Jack mesél, nem értem mi közöm van nekem ehhez, miért mondják el nekem? Hiszen ez amolyan családi dolog, én meg nem vagyok az. - Elloptam Lindáéktól a gyűrűt, hogy megvédjem Alicet és a babát. Ezt persze Linda nem tudta, és majdnem megölték. Az után hetekig tartó harc következett, a vámpírvadászok rájöttek, hogy kiket kell eltenni láb alól. És ezen már a gyűrű sem segített. A legutolsó harcnál 1997 június 19-én, sikerült elmenekülnünk, de a nagy kavarodásban a kisfiunk elveszett. Ezután hónapokig kerestük, de hiába.
- Én úgy döntöttem, hogy elmegyek. Haragudtam Jackre, hogy ezt tette a bátyámékra, és haragudtam rá azért is, hogy nem mentette meg a fiunkat, de Lindáék szemébe sem tudtam nézni, hogy mindezt miattam tette Jack. És mindez, a bújkálás majdnem húsz évig tartott.
- Szerinted nekem könnyű volt? - csattan fel Jack. - Basszus, úgy szeretem Lindát, mintha a testvérem lenne, de döntenem kellett. Három napig rágódtam azon, hogy megtegyem-e, és végül megtettem. Nem hagyhattam, hogy meghaljatok. - Ennél a résznél rám pillant, majd utána vissza Alicre.
- De ki kért erre?! - vág vissza ingerülten. - ki kért meg arra, hogy hőst játsz?
- Valakinek azt is kell! Megpróbáltam elkerülni azt, ami megtörtént. Ráadásul, szerinted nekem könnyű volt az elmúlt húsz év?! Iszonyúan gyötört a bűntudat, minden reggel abban reménykedem egy percig, hogy nem történt meg, hogy csak egy kibaszott álom volt az egész felfordulás. És azután rájövök, hogy nem, ez a katyvasz az életem. - Kétségbeesetten beletúr a hajába.
- De miért mondtátok ezt el nekem? Miért éppen most?! - kérdezem, csak, hogy megállítsam egy bimbódzó veszekedést.
Alice rám pillant, mintha el is felejtette volna, hogy itt vagyok.
A tenyerébe temeti az arcát, a válla rázkódik. Most vagy sír, vagy röhög, remélem az utóbbi.
- Istenem, hogy lehet ilyen lassú a felfogásod? - kérdezi, a hangja el-elcsuklik a nevetéstől.
- Miért? - kérdezek vissza félénken. Te jó ég, akarom ezt tudni?
Felemeli a fejem, és  néz. - Mert te vagy az a gyerek. Mi vagyunk a szüleid.
Na jó, azt hiszem ezt most rosszul hallottam.



7 megjegyzés:

  1. A nem jó ját ez elképesztő volt!Imádtam, mert nem maradt ki belőle ezúttal sem az izgalom és az egyéb olyan dolog ami kell egy részhez. A történetet nézve pedig Alex tényleg lassú felfogású ;) Alice és Jack pedig nagyon szerencsések :)

    U.i.: Nagyon várom màr a következő részt és remélem, hogy minél hamarabb hozod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és sietek ;)

      Törlés
  2. IMÁDOM !!!! *.* Igazábol elöszőr azt hittem hogy Alice és Alex összejőn :D Nagyon siess a kövi résszel !!! ;) ♥✌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :D igazából az volt a célom, hogy ne legyen kiszámítható

      Törlés
    2. Hát azt sikerült !!!! :D ♥

      Törlés
  3. Imádom, végre egy olyan történet amibe nem csak szerelem és háború van, hanem teli van eseményekkel! Imádom ahogy írsz! :-D
    Siess a kövivel!! :-*
    Mikor hozod??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszik a sztori, és elég eseménydús történetet hoztam össze ;) Már kiraktam az új részt, remélem az is tetszeni fog ;)

      Törlés