2015. május 6., szerda

Születésnap!

Ma lett egy éves a blog. Ilyenkorra már be akartam fejezni, de nem jött össze. Úgy gondoltam, megcsinálom azt az emlegetett Facebook csoportot, amit IDE kattintva találhattok meg.
Készültem nektek néhány olyan motívummal, ami valamelyik más szereplő szemszögéből vannak. És mivel a második legközkedveltebb szereplő Jack, azért vele kezdem.

JACK
Izgatottan vártam ezt a napot. Amióta megtudtam, hogy egy Alice Georga nevű lány jön a suliba, reménykedtem, hogy ő legyen az. Úgy intéztem, hogy az első két órája történelem legyen, velem. 
Most pedig, ha minden jól megy, akkor ott ül bent a teremben. Remélem, hogy ő az, és nem egy hétköznapi lány.
Alig vártam, hogy becsengessenek, pedig ilyen még nem volt. Hiába vagyok tanár, nem szeretem, amikor elkezdődik a munkám, de muszáj valahonnan pénzt keresnem, ez meg egyszerű. Csak meg kell velük tanítanom azt, amit átéltem. 
Belépek a terembe.
Körbenézek, és azonnal megpillantom Őt. 
Alex mellett ül, és a füzetébe mélyed. Nem látom az arcát, tudom, hogy ő az. Érzem, a köteléknek hála. A jöttömre felpillant. A szemébe nézek, és rámosolygok, de ő nem viszonozza, csak grimaszol egyet. 
Még mindig haragszik. É még mindig ugyan olyan gyönyörű, mint volt. A kék szeme dühtől szikrázik. Olyan aranyos, amikor dühös.

[...]
Belépek a klubba. Körülöttem tömege. Körbenézem, keresem azt az ismerős alakot.
Néhány másodperc múlva meglátom. Egy pasi nyakában csüng, és kéjesen vonaglik. Felmegy bennem a pumpa, pedig már nincs jogom hozzá.
Mire észbe kapnék már mögötte állok, nem vesz engem észre.
- Szabad egy táncra? - kérdezem azonnal, mielőtt még meggondolnám magam.Nem tudom, hogy mit akarok tőle,  csak rá akarom venni arra, hogy ne menjen el megint. Nem akarom, hogy újra kilépjen az életemből.
- Már bocs haver, de nem látod, hogy táncolunk? - háborodik fel a srác, jogosan. Nem nagyon zavar. Elmosolyodok, és megragadom Alice karját. Nem engedem, hogy ezzel az alakkal bármit is csinálhasson.
- Nem érdekel - sziszegem, és húzni kezdem egy sarokba, ahol kicsit kevesebben vannak. Ennek az egymáshoz való dörgölődésnek is meg van a maga szépsége, csak én azt most nem látom.
Amikor végre odaérünk ránézek.
- Te mit keresel itt? - kérdezi, de az alkoholtól elég nehezen tudom kivenni, amit mond. Olyan cuki az a részeg hangja.
- Lenyomoztam a mobilod - felelem magától értetődően az igazságnak híven. Kicsit sincs bűntudatom. Előveszi a zsebéből az emlegetett tárgyat, de el is ejti, ami darabokra hull a padlón.
- Hoppá - mondja, majd idétlen vihogásba kezd. Lehajol, hogy összeszedje, én pedig vigyorogva figyelem, hogy mit bénázik. Tudom, hogy segítenem kellene neki, de olyan jó nézni.
- Te ittál?! - kérdezem tettetett szemrehányással, pedig semmi bajom nincs ezzel. Felhúzom a padlóról.
- Csak egy kicsit - feleli, és a mutató- középsó ujjával, mutatja, hogy mennyi az. Felvonom a az egyik szemöldököm. Hülyének néz, látom rajta, hogy részeg. - Ne nézz így rám, táncoljunk. - A nyakam köré fonja a karját, és mivel lassú szám van közelebb húzódik hozzám, a testünk összepréselődik. Nem tudok neki ellenállni, úgy érzem még most sem vagyunk eléggé közel egymáshoz. Megragadom a derekát, és még közelebb húzom magamhoz. A vállamra hajtja a fejét, és az arcát a nyakamba temeti. Lehunyom a szemem, és csak rá gondolok.
Olyan, mint régen. Annyira jó érezni, hogy itt van velem, egy kicsit úgy érzem, hogy nem csesztem el teljesen. Kicsit felrobban bennem a remény, hogy még lehet köztünk valami.

A másik szereplő nevét nem szeretném elárulni, mert azzal lelőném a poént. 

EGY VÁMPÍRVADÁSZ...

Összegyűröm a lapot, és a sarokba dobom. Ez a terv sem jó, arra, hogy elkapjam az összes átkozott vérszívót, kezdve azzal a libával, aki elcsábította Alexet. Miután megölöm őt, és a többit a városban, nem néznek majd le engem, senki sem fog velem szórakozni. 
Én leszek a valaki, aki egy egész kolóniát eltörölt a föld színéről. Már csak egy terv kell, hogy hogyan is fogom ezt végig csinálni. 
Lehunyom a szeme, és agyalok. Leveszem a szemüvegem, mert már teljesen elnyomta az orrom. Megmasszírozom a halántékom, hátha ezzel el tudom űzni a fejfájásom.
Nem járok sikerrel.
Valahogy össze kell őket terelnem egy helyre, de előtte meg kell bizonyosodnom arról, hogy kiket kell kinyírnom. 
Egy terv fogalmazódik meg bennem. 
Elmosolyodok, és tárcsázok. 
Nem veszi fel, de tudom, hogy ez lesz a tökéletes megoldás. Elmosolyodok. 
Ebből nem fognak kibújni, megpecsételődik a sorsuk.
Kezdődik a keringő.

6 megjegyzés:

  1. Szia:)
    Tudom, üzentem már csevegőn is, de itt is üzenek azért. :)
    Van egy meglepetésem a blogomon :)
    http://a-halal-nyara.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Imadom *-* a fejlec is vmi fenomenalis lett *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, de a fejléc nem azbén érdemem :D

      Törlés
  3. Szia nekem nagyo tetszik az egesz sztori e kivancsian varom a folytatast :) csak igy tovabb :) mikor lesz a kövi? :)

    VálaszTörlés
  4. Szia, Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, és nem tudom, de sietek ;)

    VálaszTörlés