35. Fejezet

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel, remélem tetszeni fog.
Tudom, hogy elég régen volt rész, nem kertelek, igazából rohadtul nem volt kedvem írni, ezért nem is tettem.  

ALICE

A csávó közelebb lép hozzám, és leveszi a szememről a kendőt. Órák óta ülök itt, azóta elment, meg vissza is jött, és ez is órákkal ezelőtt volt. 

Kell pár másodperc, hogy a szemem hozzászokjon ehhez a gyér fényhez is. 

Körülnézek. 

Egy elhagyatott, romos, kissé talán groteszk vidámparkban vagyok. Körülöttem pedig a családom. Mindenki itt van, csak Alex nincs. Olyan jó Sandrát élve látni, csak bár ne így kellene őt viszont látni.  A srác háttal áll nekem, épp Jackről veszi le a kendőt. 

Amikor hátrébb lép, még mindig nem látom az arcát.

- Mi a fasz! - kiállt fel Jack döbbenten. - Te?! Hogy a fenébe?!

- Most miért? - kérdezi a vadász ártatlanul. 

Rám néz, végre megpillantom az arcát. Ismerősnek tűnik, de nem igazán ugrik be, hogy ki ő. Elég magas, de vézna is. A lógó dzsekije eltakarja a teste nagy részét, de a csüngő pólójából látom, hogy nem egy erős alak. Kerek szemüvege van, és fogszabija. Olyan tizenhét körül lehet. Nem nézném ki belőle, hogy képes öt vámpírt elfogni egyedül, mert nagyon valószínű, hogy nincsenek társai.
Elvigyorodik.
- Nem ismersz meg, igaz? - kérdezi tőlem. Felvonom az egyik szemöldököm. Biztos, hogy a hangját is hallottam már valahol.
- Akármennyire is próbálkozok, nem  rémlik a rabul ejtő személyiséged - mondom gúnyosan vigyorogva.
- Törd egy kicsit azt a csinos buksidat - feleli nekem mosolyogva. - Az első napodon, tanítás után találkoztál velem, csak le is ráztál, mert ki sütött a nap. Habár, nem úgy tűntél, mint aki annyira örül nekem. Igen, észrevettem.
Próbálom visszapörgetni az agyamat, de olyan régen volt már az, és annyira sok minden történt azóta, hogy nehezen megy. Erősen megnézem a srácot. Talán tényleg van benne valami... Halványan dereng egy srác, aki talán még hasonlít is rá, de a nevét biztos, hogy nem tudnám megmondani.
- Alan, mi értelme van ennek az egésznek? - kérdezi Jack. Alan, lehetséges...
- Miért? Mert vadásznak születtem, csak sehol sem néznek sokra, mert nem vagyok épp' vadászalkat. És ezzel ezt az egészet megváltoztathatom, úgy, hogy kiírtok egy kisebb klánt. Apropó, az én gyerekkori haverom, Alex hol van?
Kifújom a benn tartott levegőt. Ez azt jelenti, hogy még életben van, csak ennek a rohadéknak még nem sikerült elkapnia.
- Azt már tudom, hogy miért, csak azt nem, hogy hogyan? - kérdezi Jack. Ügyes, megpróbálja beszéltetni, hogy addig legyen időnk kitalálni, hogy hogyan jutunk ki. Habár, a köteleim nem nagyon lazulnak, pedig már órák óta próbálkozok. Az az átkozott szurokfű, meg a kék hold. Az biztos, hogy ezt az egészet jól kitervelte.
Alan elvigyorodik.
- Ohh, hónapokig tartó munka volt, de így látni itt titeket, kikötözve, várva, hogy véget vessek a "szenvedéseiteknek"... Felemelő. - Elindul felém. A mutató- és hüvelyk ujja közé csippenti az arcom. Ez csak jó, mert nincs levédve. - Tudod drágám, nem a drágalátos exed volt az, aki beíratott ebbe a suliba, hanem én... Igen, mindig is tudtam, hogy mik vagytok, nem vagytok olyan zseniálisak, hogy elrejtsétek ezt az apró tényt, mint amennyire annak gondoljátok magatokat - Elenged, és Sandrához sétál. Szegény lány tekintetében látom, hogy iszonyú riadt, nem érti, hogy mi történik itt. Ahogy Alan közeledik felé, ő úgy húzódik egyre hátrébb a székében, addig, amíg már nincs hova. - Sajnálom, te nem voltál a tervben, de mivel Alex téged is átváltoztatott, ezért veled is végeznem kell. Pedig téged még kedveltelek is, de hát, cica, te már gyakorlatilag halott vagy, szóval én csak a természet dolgát végzem el, mert ti, a természet legalapvetőbb törvényét is megszegtétek. Nem lenne szabad léteznetek.
Te jó ég! Ez tisztára úgy hangzott, mint valami vallási fanatikus ördögűző egy kis költségvetésű horrorfilmben.
- Ez most komoly?! - kérdezem unottan. - Ezt még te sem gondolhatod komolyan.
Hirtelen felém fordul, és lassan elvigyorodik.
- Nagyon is komolyan gondolom. És azt hiszem te leszel az utolsó, és a kis szerelmeddel fogom kezdeni, vagy az éppen megtalált fiacskáddal.
Jack előre hajol, és rámorog. Látom, ahogy megfeszülnek az izmai, a bejelentés hatására. Alan csak elvigyorodik.
- Hogyan kaptál el minket, egyszerre? - kérdezi Jack. Látom, ahogy ő is a köteleken dolgozik, mind mindannyian, kivéve Sandrát. Ő sokkosan ül a székében. Ahogy végignézem a többiek köteleit olyan, mintha Lindának lazulna. Remélem igazam van, és jól látom.
- Ó, az egy briliáns megoldás volt - mondja vigyorogva. Nagyon elégedett magával, hogy mindezt megtette. Nagyon lenézhették eddig. - A legerősebb szurokfű kivonatot párologtattam napokig, és azt vezettem be hozzátok a levegőben. Nehezen volt kivitelezhető, de mint látjátok, megérte.
Ismét Lindára pillantok, látom, hogy meglazult más annyira a kötele, hogy ki tudja húzni onnan a kezét. Elkapom a pillantását. Felvonom a szemöldököm, némán kérdezve, hogy igaz-e. Elmosolyodik, ezzel én tudom, hogy tényleg jól láttam.
Elkapom róla a tekintetem, és megpróbálok nem mosolyogni, nehogy lebuktassam, de nehezen sikerül.
Sandrára nézek. Rám pillant, a tekintetében látom, hogy nem érti ezt az egészet, szegénynek még el sem tudtuk magyarázni, hogy mi történt vele. Bátorítóan rámosolygok, jelezve, hogy minden rendben lesz, de ezt én sem hiszem el teljesen. Ő is megereszt felém egy halvány mosolyt, de nem sikerül neki nagyon biztatóra.
Alan Joshoz indul, és megragadja a haját, ezzel hátrafeszítve a fejét. Megfeszülök ültömben, de nem tudok nekimenni, hiába akarok. Lindára pillantok, remélem nem hoz semmilyen elhamarkodott döntést, de csak dühösen összeszorítja az ajkát.
- Mondd meg nekem, hogy hol van Alex! - sziszegi neki, úgy látom, hogy kezd dühös lenni. - Jól gondold meg a választ.
- Nem tudom - feleli dühösen a bátyám.
Még jobban hátrarántja Josh fejét, látom, ahogy a nyakán megfeszülnek az izmai. - Még egy esély. Hol? Van? Alex? Jól gondold meg, hogy mit mondasz. - Az utolsó mondatot már csak sziszegi a fülébe, de mind halljuk. Olyan, mintha Alannél bekattant volna valami az utóbbi pár percben, és egy őrjöngő eszelőssé vált.
- Már mondtam, hogy nem tudom - feleli Josh.
Alan elengedi a haját, és elé sétál, lassan, kimérten. Nem tudom, hogy mire készül, de van egy olyan érzésem, hogy semmi jóra. Megáll Josh előtt, a kabátja belső zsebébe nyúl, elővesz valamit, amit nem látom, mert kitakarja előlem, mindenki elől, mert Josh ül legszélen.
Levegő suhogását hallom, mint amikor rohadt gyorsan hasítják egy késsel a levegőt. A bátyám felhördül, és akkor tudom, hogy ez nem jelent jót.
- Én szóltam.
Alan hátrébb lép egyet, és látom, hogy mi történt. Josh mellkasába egy fémlapra erősített fakarót állított, körülötte az egész póló vörös a vérétől,a feje élettelenül előrebicsaklik.
Ne! 
Csak ülök döbbenten, és bámulom a bátyám élettelen testét, miközben elszabadul mellettem a pokol.