2015. február 21., szombat

22. Fejezet

Huh, meghoztam az új részt, tudom, iszonyú sokára, egy iszonyú függővég után, de ez most hosszabb lett, mint volt, ráadásul egy kicsit érzelmesebb is, mint szokott, ráadásul két tartalmi egységre is lehet bontani, viszont nem akartam bontott fejezetet csinálni.
Egyre több a feliratkozóm, ráadásul a megtekintésem már 7600+, el sem merem hinni. Csodálatosak vagytok.
Nem szaporítanám tovább a szót, jó olvasást mindenkinek, remélem tetszeni fog.

[...]
 A vízcsövekből a mennyezet alatt víz kezd spriccolni, legjobban a tánc parkett közepére. Iszonyú nagy sikoltozás, és zavarodás támad. Mindenki rohanni kezd.
A bejárati ajtó kivágódik, és rengeteg vámpírvadász özönlik be rajta, fakarókkal a kezükben.
Csapdába estünk! 
Látom, ahogy az elsők kezéből már ki is repülnek a karók, és az elől állókba szúródik, akik szinte azonnal holtan esnek össze. A padlón körülöttük vértócsák keletkeznek, de ez senkit sem érdekel, hiszen mindenki a saját bőrét akarja menteni. A csövekből pedig egyre jobban zúdul alá a szenteltvíz a tömegre, majd a padlón sisteregve keveredik a vérrel.
Mindenki sikoltozik és rohan, káosz uralkodik a pár perce még nyugodt bárban. Az izgalomnak és a termelődő adrenalinnak hála mindenki józanodik kifele.
Jobbra pillantok, és egy tizenötnek kinéző lány esik össze holtan mellettem, a melléből egy karó áll ki. Pont a szíve helyén, az üveges, élettelen tekintete a vízcsövekre szegeződik. A vére patakban folyik ki a karó körül, és tócsába rendeződik körülötte, egyre nagyobb területet elfoglalva magának.
Ettől kicsit én is magamhoz térek, és Jackra pillantok. Reménykedek, hogy nem egy élettelen hullával találom szembe magam, de még most is eleven, így még nem ölték meg addig, amíg én bámészkodtam.
Szerencsére.
A termet pásztázza, teljesen elmerül a gondolataiban. Biztos vagyok benne, hogy arra akar rájönni, hogy vajon hogyan tudunk ép bőrrel kijutni innen.
Felém fordítja az arcát, majd megragadja a kezem, összekulcsolja az ujjainkat. Örülök neki, hogy ezt teszi, mert nem tudom, hogy egyedül mit csinálnék. Viszont azt nem tudom, hogy azért fogja a kezem, hogy ne veszítsen el, vagy mert neki is szüksége van arra, hogy tudja, hogy még élek, és itt vagyok.
- Gyere. - mondja határozott, de egyben gyengéd hangon. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, erre sosem jöttem rá. Csak bólintok válaszképpen, mert kétlem, hogy ki tudnék magamból préselni akár egy értelmes mondatot is.
Egy lécekkel beszegelt ablak felé vonszol, ami a terem másik végében van. Lassan haladunk az őrült tömeg miatt, hiszen mindenki a hátsóajtóhoz akar menni, abban a reményben, hogy kijutnak. Ráadásul ki kell kerülnünk a nagyobb szenteltvíz esőket, mivel a bőröm már így is iszonyúan ég, szerencsére kevesebb rajtam a csupasz bőrfelület, de ami az, az már mind teljesen hólyagos.
Amennyire tudok óvatosan lépek, nem akarok rálépni a holtestekre, még akkor sem, ha nekik már mindegy.
Egy ismerős alakot pillantok meg.
Morton....
Holtan fekszik a földön egy víz-vér tócsában, mellette a pultos csaj fekszik, szintén halottan. Az ujjaik összekulcsolva.
Megtorpanok.
Vajon Jack és én is így végezzük majd? Két újabb holttestként, egymás kezét fogva? Remélem nem.
Hátrapillant rám, Látom, ahogy az arcára kiül a megkönnyebbülés, hogy még mindig élek. Azt hitte, hogy meghaltam, amikor megtorpantam.
- Ismered? - kérdezi. Bólintok. Hatalmas gombócot érzek a torkomban, és ha megszólalnék, akkor tuti, hogy zokogásban törnék ki, már most is alig tudom visszatartani a könnyeimet. Szinte teljesen vörösre színezik a látómezőmet, habár lehet ennek az is az oka, hogy minden vérben úszik. 
Csak annyit észlelek, hogy valami a hátam mögött süvít felém, a következő másodpercben pedig már a földön fekszem a hátamon, rajtam pedig Jack. Az egész testem eltakarja, a testével véd engem. 
- Majdnem eltalált egy karó. - suttogja, miközben végig a szemembe néz. Az arcunk egy vonalban van, és csak pár centi választja el az enyémtől.  
Nyelek egyet, hogy eltüntessem a torkomból a gombócot, de nem járok sikerrel. Sőt, mintha csak még nagyobb lenne.
Minden erőmmel próbálok a szemébe nézni, de nem járok nagy sikerrel, a pillantásom állandóan a szájára vándorol. Látom az arcán, hogy ezt ő is észreveszi.
Mindketten egymás száját fixírozzuk, majd látom, ahogy egyre közelebb hajol hozzám, majd megcsókol.
Most nem ellenkezek, hanem átölelem a kezeimmel, és mindent beleadok. Lehet, hogy ez az utolsó együtt töltött percünk, akkor pedig én csak és kizárólag itt akarok lenni, az ő karjaiban, az ő szájával az ajkaimon. Szinte teljesen megszűnt nekem a külvilág, egyre közelebb húzom magamhoz, pedig testünk minden négyzetcentije összepréselődik. A számba nyög, és szépen lassan elhajol tőlem.
A homlokát az enyémhez támasztja.
- Mennünk kell. - suttogja.
- Tudom. - nyöszörgök.
Lassan feltápászkodik rólam, és már hiányzik a teste melege, de igaza van, hisz' lehet, hogy másodperceken múlik az életünk.
Felsegít, és amikor a keze a felhólyagosodott bőrömhöz ér felsikítok fájdalmamban.Azonnal elenged, de megint összekulcsolja az ujjainkat, és az ablak felé indul.
Már nem vagyunk tíz méterre sem tőle, de amire még odaérünk, az minimum egy percbe fog telik.
Kikerülünk három felénk száguldó karót, amik közül az egyik súrolja a karomat. Felsérti a bőrömet, de szerencsére  nem nagyon, viszont a vérem kiserken. Nem érzem a fájdalmat, hiszen az adrenalin mindent elnyom.
Jack és az én kezem összekulcsolódva, úgy rohanunk a szabadulás, a friss levegő felé. Minimum öt perce törhettek be a vámpírvadászok, de nekem egy évszázadnak tűnik. Az idő teljesen lelassul, a túlélők az utolsó reményeiket beleadva próbálnak menekülni, pedig mindenki tudja, hogy ez egy veszett ügy, dupla annyian vannak, mint mi. Ezért nem érné meg megtámadni őket, hiszen akkor még ez a csöppnyi esélyünk a túlélésre is megszűnne.
Végre elérjük az ablakot, Jack elengedi a kezem, már hiányzik az érintése. Rengeteg deszkával vannak beszegelve, eltart pár percig, mire mindet letépjük.
Leszaggatja az első deszkát, majd oldalra dobja. Segítek neki, én is szedegetem a deszkákat, nem törődve a kezembe nyilalló pokoli fájdalommal.
Egy perc múlva már megpillantom a hold fényét, már nincs sok hátra. Újult erővel fogunk neki, nem törődve a hólyagokkal a kezünkön.
Amikor az utolsó deszkától is megszabadulunk Jack kitöri az ablakot. Az orrom megcsapja a friss levegő.
Kimászok, a keretben maradt szilánkok össze-vissza karistolják a kezemet, de nem törődöm vele. Majd begyógyítom. A fájdalom pedig a hólyagokhoz képest olyan apró, hogy nem is érzékelem.
Amikor végre talajt érek, a térdemre esek, de azonnal fel is pattanok. Jack pár pillanat múlva érkezik mellém, szintén térdre. Ő is felpattan, majd megint összekulcsolja a kezünket, és futásnak indulunk.

 Mind a ketten lihegve érünk Jack lakásába. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Szerintem még életemben nem futottam ilyen gyorsan, ekkora távolságra.
Még sosem jártam itt ezelőtt, de mivel mindent beleng Jack illata, olyan, mintha hazatérnék.
Lihegve rogyunk a kanapéra. Az adrenalin hatása kezd elmúlni. A fájdalom még elviselhetetlenebb, mint volt. A nyakam, az arcom, és az alkarom tele van hólyagokkal. Úgy érzem, mintha elevenen akarnának megnyúzni. A szám grimaszba torzul.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva.
- Élek. - felelem vállvonogatva, tettetett lazasággal. A fülemben még mindig cseng a fájdalmas kiáltásoktól. Bűntudatom van, hogy csak úgy otthagytuk őket.
Jackre pillantok. Póló van rajta, az egész karja hólyagos, az arca, és a nyaka pedig szintén, mint nekem. Borzasztóan néz ki.
- Menj, zuhanyozz le hideg vízbe, az segíteni fog - mondja nekem. - Ott a fürdőszoba - mutat a háta mögé.
Bólintok és bemegyek.
Fekete csempés, kicsi és letisztult fürdőszoba. Egy zuhany és egy mosdó, fekete fürdőszoba szekrénnyel.
Levetkőzök, és bemászok a zuhany alá.
Alig tudom kinyitni a csapot, de amikor sikerül, és a víz rám zúdul a fájdalom enyhül. A hólyagok kifakadnak, és a gennyes váladék lefolyik a lefolyón.
Nyílik az ajtó, és megcsapja az orrom Jack illata.
- Hoztam pólót, és törülközőt. - mondja.
- Köszi. - préselem ki magamból.
- Leteszem a csap szélére, törölközőt a szekrényben találsz.
- Oké. - suttogom.
Hallom, ahogy csukódik az ajtó, ahogy kimegy.
Lejátszódik a szemem előtt a  mai nap eseményei, és könnyek gyűlnek a szememben. A hideg csempének támaszkodom, és lecsúszok, miközben eszeveszetten sírok. Siratom Mortont, a pultos csajt, és minden ismeretlent, aki meghalt ma.
Zokogok, a rózsaszín könnyeim feloldódnak a rám zúduló vízben.
Próbálok halk lenni, nehogy meghallja, de nem nagyon jön össze. Hangosan sírok, a zuhany patkáján ülök, a térdem felhúzva, az arcom ráhajtva. A vállam rázkódik, és fennhangon hüppögök.
A fülem már szinte teljesen bedugult a víztől, ezért már csak azt érzékelem, hogy Jack átölel, és magához húz. A mellére von, és én ott sírok tovább.
A hajamat simogatja, miközben megnyugtató dolgokat duruzsol a fülembe. Most örülök, hogy itt van velem, ha nem jelent volna meg a klubban, akkor most már szerintem halott lennék.
- Jól vagy? - kérdezi, amikor már apad a sírásom. Bólintok.
 A rápermeteződő víztől már az ő hólyagjai is kifakadtak.
Most már tényleg jobb egy kicsit.
Már kezd egy kicsit zavarni, hogy ő teljesen fel van öltözve, én meg... hát, teljesen meztelen vagyok. De nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki ezt, mert most nem akarok vele összeveszni. Nem ma. Most csak örülök annak, hogy élünk.
- Hát... Ööö... Izé... Most hagylak, hadd szedd össze magad. - mondja a szavakat keresve. Ilyen is nagyon régen volt már, (ha volt egyáltalán), hogy feszengjen az én, vagy bárki társaságában.
Elengedi a derekamat, és lassan kihátrál a fürdőből, mindenhova nézve, csak rám nem.
Mind a ketten tudjuk, hogy ez most más, mint volt, hiszen már ezerszer látott meztelenül, most viszont mind a ketten feszengtünk.
Feltápászkodom, lemosom magam, a hólyagjaim már nem is fájnak, és kezdenek is begyógyulni, hála a víznek, meg a különös DNS-emnek.
Megmosom a hajam Jack samponjával, majd a tusfürdőjével óvatosan lemosom az érzékeny bőrömet. Olyan az illatom, mint az övé.
Megtörölközöm, és belebújok abba a pólóba, és boxerbe, amit nekem hozott. A ruháimat a földön hagyom, nem is akarom többet látni. Nem tudnám már hordani, szana széjjel szakadt, de amúgy sem venném fel még egyszer, hiszen akkor mindig a ma este jutna az eszembe róla.
Kimegyek a fürdőből. Jack a kanapén ül, lazán az asztalon nyugtatja a lábát, de én látom, hogy csak színészkedik, mivel a vállát görcsösen, szinte védekező állásban tartja. A hólyagjai már kezdenek neki is begyógyulni, a közös zuhanyunk miatt.
Hátra fordul, és rám mosolyog. Nem a szívtipró mosolya, és nem is az öntelt, hanem a félénk, szerelmes fajta, amit legutoljára húsz éve láttam, amikor még együtt voltunk.
Halványan viszonozom, és leülök mellé a díványra.
Néhány percig csendben ülünk, de ez most nem a kínosabbik kategória.
- És, most mi lesz? - kérdezi végül. Tudom, hogy érti. Arra kíváncsi, hogy elmegyek-e vagy sem. Az utóbbi áll fent még mindig, sőt, most már még jobban, hiszen már őt,  is veszélybe sodortam, nem akarom, hogy Linda vagy a többiek is így járjanak. Így muszáj itt hagynom őket.
- Elmegyek. - mondom végül.
Bólint. A szemembe néz, megfogja az állam, magához húz, és a száját az enyémre tapassza. Nem tolakodó, nem szenvedélyes, csak szeretne a közelében tudni. A nyelvét sem akarja lenyomni a torkomon.
Néhány másodperc múlva elenged, a homlokát az enyémnek támasztja.
- Mikor? - suttogja. Megrázom a fejem, de nem húzódok el. - Kérlek, maradj itt ma este. Szükségem van arra, hogy tudjam, hogy biztonságban vagy, nem akarlak semmire sem kényszeríteni, csak legyél... itt, velem.
Nem tudom, hogy miért, talán, azért, mert olyan sebezhető a hangja, vagy csak mert nekem is szükségem van rá ma este, de beleegyezően bólintok.
- Rendben, maradok.

6 megjegyzés:

  1. Imádtam!
    Nagyon jó fejezet, tele izgalmakkal :)
    Ugye összefognak jönni? :)
    Üdv. Sophie

    VálaszTörlés
  2. Szia! Örülök neki, hogy tetszett, kicsit féltem, hogy túl sok érzelmes(ebb) részt tettem bele, de úgy tűnik, hogy eltaláltam :)
    Azt nem mondhatom meg, hogy együtt lesznek-e, vagy sem, hiszen, akkor hol marad az izgalom? :D Na ugye xD

    VálaszTörlés
  3. Igen ebben teljesen igazad van :)
    Várom a kövi részt...
    ....ami mikor is fog felkerülni? :)

    VálaszTörlés
  4. Phu, nem tudom. Most majd már egy Alexos rézt kéne beleraknom, ahhoz pedig most nincs valami sok ötletem, na meg a közeljövőben a nettel is problémáim lesznek, így nem tudom, de sietek :)

    VálaszTörlés
  5. Oksi :) én várok hogy mikor fog felkerülni :)

    VálaszTörlés