2014. november 1., szombat

15. fejezet (part 1)

Sajnálom, nagyon szégyellem is magam, de ez nagyon rövid lett, de a fejezet folytatását hosszabbra fogom írni. Azt most igazából nem akartam, hogy ez váltott szemszög legyen, de ezt a véget nem akartam kihagyni :D
A 3 komist most abbahagyom, mivel sajnos kezdődik a suli, és kevesebb időm lesz írni. Sajnálom, mivel szerettem olvasgatni a véleményeteket. ;)
Remélem a terjedelmétől feltekintve azért tetszeni fog ez is :) Sziasztok!


ALICE
Egy hét telt el azóta, hogy Alex teljes értékű lett. Azóta nálunk lakott. Máig.
Két napja hívta fel az anyja, hogy a nagymamája jobban van, és jönnek haza, így Alex sem maradhat nálunk. Szegény most teljesen ideges, retteg attól, hogy lelepleződik.
Erre azt mondta, hogy a megérkezésük örömére majd a barátnője náluk fog vacsorázni(!), mikor nagyon jól tudja, hogy nem eszünk. Azt hittem, hogy megfojtom, de komolyan. Ráadásul muszáj ennem, nem turkálhatom szét a kaját, de ahhoz meg semmi kedvem. Ráadásul azt is el kell játszanunk, hogy mi hű de szerelmesek vagyunk, pedig ez egyáltalán nem igaz.
Úgyhogy ma estére hivatalos vagyok a Perry családhoz vacsorára. Bah....
Kiszállok a zuhany alól, és beállok a szekrényem elé. Mit vegyek fel? Nézzek ki ördögi szexin valami kis miniruhában, vagy maradjak a farmer+Convers párosításnál?
Még sosem voltam ilyen bemutatkozós vacsorán.
1.) Nem vacsorázok,
2.) Csak Jackkel jártam, és az ő szüleinek nem kellett bemutatkoznom.
Egyáltalán miért akarok én tetszeni az álbarátom szüleinek?
Végül egy farmert veszek fel egy csónaknyakú kék háromnegyedes ujjú felsővel, és egy kék balerinacipőt. Mixelem a csinost és a kényelmest.
Sminknek csak egyszerűen vékonyan kihúzom a szemem, és egy kis szájfényt teszek fel.
Ha nem tetszek nekik, akkor így jártak.
Lemegyek a földszintre.
A konyhában Linda éppen takarít. 
- Alex már otthon van? - kérdezi.
- Igen - mondom. - Egy kicsit kupit csinált, mintha egész héten ott lett volna, nem itt.
- Nagyon izgult?
Bólintok. Igazából már az is az eszébe jutott, hogy beavatja a szüleit ebbe az egészbe, de azon nyomban lebeszéltem. Abból katasztrófa lenne. 
- Undorodik magától. 
- Te is ezt csináltad az első pár napban.
- De ő egyszerűen gyűlöli magát, és ezt az életformát. Undorodik a vértől.
- Pedig gyorsan meg kéne szeretnie, mert azon fog még élni úgy párszáz évig.
- Hát igen. - mondom nevetve, és a frigó felé indulok. Kiveszek egy üveg AB+-t, majd megiszom. A mosogatóhoz megyek, előveszem a táskámból a fogkefémet és fogat mosok. Muszáj, ha nem akarok vérszagú lenni. Miután befejezem kitakarítom a mosogatót És visszarakom a táskába.
- Legközelebb a fürdőszobába, ha kérhetem. - mondja Linda fintorogva.
- Jó, csak nem volt kedvem felmenni. - felnevetek.
Az órára pillantok. Hat ötven. Engem hétre hívnak, így ideje indulnom.
Kimegyek az előszobába, és felveszem a bőrdzsekim.
- Elmentem! - kiáltok be, majd kimegyek.
Öt perc alatt odaérek, és becsengetek.
Egy negyven körüli férfi nyit ajtót. Láttam már őt, pontosabban akkor, amikor először mentem vadászni a városban és Jack visszafogott. Épp az ujján lévő gyűrűvel játszadozik, és rám mosolyog. Vámpírvadász....

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szupi ez a rész is!!! :) Remélem hamar lesz új rész!! ;) Az lenne a tuti, ha Jack mentené meg őt/őket. :D

    VálaszTörlés