2014. október 30., csütörtök

14. fejezet (part 2)

Sziasztok! Kigyűlt a három komi, így meg is hoztam a fejezet folytatását. Remélem tetszeni fog, és maradjunk ugyanúgy a 3 kominál, így a harmadik után újra jelentkezem :) 
Sziasztok!

Alice leparkol a suli előtt. Szombaton hozta el a szervízből, így nem kellett gyalogolni. Mély levegőt veszek, ideje kiszállni. Az ajtókilincs felé nyúlok, és kinyitom az ajtót. És kezdődik a félelmem....
A parkoló tele van emberekkel. Az orromban szagok száza keveredik. Vanília, barack, pézsma, izzadság, és még rengeteg más. A hangok is összefolynak a fejemben, de ha akarnám bármelyiket ki tudnám venni. Őrjítő! 
Emberek járkálnak körülöttem, mint minden reggel. Szinte mind annyiukat ismerem, de mégis annyira más mindenki. Látom a legkisebb bőr hibákat, a szemük árnyalatát, több méterről. Látom, hogy a lányokon hol ér véget és/vagy kezdődik az alapozó, a hibátlanul belőtt hajuk minden egyes hajszálát.
Valaki közeledik felém, és nem Alice az, az ő mozgását már ismerem.Trappol, a lépteit hatalmas dübögések kísérik.
Megfordulok.
David közeledik felém, de szerencsére Alice kocsija közénk áll. Kihúzom magam. A kezem ökölbe szorul. Ő lesz az első ember, akivel azóta találkozok. Igazából nem tudom, hogy mit várjak.
Megkerüli a kocsit, majd odaér hozzám. Nyújtja a kezét felém. Gyorsan Alicere pillantok, ő bátorításképp bólint. Kezet forog a legjobb haverommal. A bőre meleg, és érzem, ahogy a vékony bőre alatt lüktet a vére. Nem tudom, hogy mennyire erősen szorítsam, nem vagyok még igazán tisztában az erőmmel, ezért inkább gyengébben szorítom, most kibírom, ha lagymatag a kézfogásom.
- Csá haver! - köszön, és elengedi a kezem. - Mi van veled, egész hétvégén vártalak, és nem jöttél a kocsidért. Valami baj van?
Ööö, csak az, hogy egy vér szívó szörnyeteg lett belőlem, és a legkisebb gondom a kocsim volt. Amúgy semmi.
- Csak nem értem rá. - vonok vállat lazán. - Reggel meg megkértem Alicet, hogy hozzon el. - rápillantok.
- Ó, ti ketten csak nem?... - kérdezi David, és felvonja a szemöldökét.
- Hát... mi... - Na most mégis mit mondjak? Nem, ő csak kiképez arra, hogy hogyan éljem túl az elkövetkezendő pár ezer évet, úgy, hogy nem ölök meg senkit, és engem se öljenek meg a vámpírvadászok.
- Igen! - vágja rá Alice. Mindketten felé fordulunk, én felvont szemöldökkel, David pedig csak azért, mert ő szólalt meg. Alice összeszorítja az ajkait, és egy aprót biccent, de úgy, hogy ezt csak én érzékeljem.
- Na végre, hogy te is becsajoztál. - vereget vállon David. 
- Hát igen, - mondom mű mosollyal, majd megfogom Alice kezét, és jól megszorítom, de mintha meg sem érezné.
- Na én hagylak is titeket, - mondja, és hátba ver. - Amúgy is, itt van Dya.
Otthagy minket. Amint hátat fordít nekünk elengedem Alice kezét, de úgy mintha fertőző lenne.
- Ez mire volt jó?! - sziszegem. 
- Valamivel meg kell magyaráznunk, hogy miért leszünk annyit együtt, és jobb, ha mi mondjuk, mintha ők maguk kezdenének el kombinálni. - igaza van, de akkor is mondhatta volna. - Ráadásul, Jack agyfaszt kap, ha meglát minket "együtt"
Egyre jobban tetszik ez az egész. 
- Nos, akkor, mehetünk, drágám. - nyújtom felé a kezemet mosolyogva. 
- Hát persze, édesem. - mondja halál komolyan és összefűzi az ujjainkat. 
Elindulunk, és mindkettőnkből kitör a nevetés.

A teremben leülünk, de még mindig egymás kezét fogjuk. Előveszem a töri cuccom. A teremben szerencsére még kevesen vannak, de tudom, hogy ez nem fog sokáig tartani. Lehajtom a fejem a padra. 
Ilyenkor általában olvasni szoktam, de most igazán nincs kedvem hozzá, mivel a könyvem pont misztikus, és misztikumból pont elég van most az életemben. Túlságosan is.
Belép a terembe Sandra. Már abban a pillanatban érzékelem, az illatát ezer közül is megismerném. Elindul felénk. Látom, amikor megpillantja, hogy mi egymás kezét fogjuk, és elmosolyodik. Elég kényelmetlenül érzem magam. Igazából nem annyira akarom, hogy azt higgye, hogy mi ketten, de ezen már nem tudok változtatni.
- Sziasztok! - köszön, - Csak nem? - pillant az összekulcsolt ujjainkra. Izgatottnak hallom a hangját. és ez igazából nagyon nem tetszik nekem.
- De. - mosolyodik el Alice.
- Olyan cukik vagytok együtt.
És akkor rákezdenek a lányos csacsogásukra. Én itt kapcsolom ki az agyam, lehajtom a fejem a padra, és egyszerűen hallgatom ahogy a lányok kivesézik a a nem létező kapcsolatukat.
- És, hogyan jöttetek össze? - kérdezi Sandra izgatottan. Na erre én is kíváncsi vagyok.
- Hát szombaton történt, hogy Alex este elindult gyalog valahova, és rosszul lett a nyílt utcán, és én mivel nem tudtam aludni, sétáltam, és rátaláltam. Felhívtam a bátyám Josht, hogy jöjjön értünk, és elvittem hozzánk, mivel dőlt a piaszagtól. Kiderült, hogy azért rúgott be, mert a nagymamája beteg lett, és nagyon rosszul van, és utána valahogy csak megtörtént. - fejezte be Alice a "történetünket". Igazából nem nagyon tetszett, hogy valami nagy ivónak állít be Sandra előtt, de ez még mindig jobb volt, mint az igazság.
- Oh, és, hogy van a nagymamád? - fordul felém Sandra aggódó tekintettel. Ez az aggodalom jól esett.
Viszont tényleg nem tudom, hogy mi van a nagymamámmal. Fel kellene hívnom.
- Hát, ugyanúgy. - gondolom. - Neked, hogy telt a hétvégéd? - váltok témát. Nem igazán akarok neki többet hazudni.
- Csak a szokásos. - vont vállat unottan. - Tv-t néztem, olvastam, megírtam a házit, ilyenek.
Házi, a francba! Annyit gyakoroltunk a hétvégén, hogy ez teljesen kiment a fejemből, matekból pedig egy rakat számítást kaptunk.
- Sandra, kérhetek egy óriási szívességet? Mivel együtt vagyunk matekon, nem akarnád ideadni a házit, mivel nekem nem volt időm megírni a hétvégén. - hadartam le egy szuszra.
- Persze, - mondja és rám ereszt egy mosolyt. Gyönyörűek a fogai. Mindegyik makulátlan fehér,  és pontosan jó helyen áll. Előveszi a füzetet és elém rakja.
Én is előveszem, majd kikeresem a feladatot. Sandra nagyon olvashatóan ír, és úgy vezette le, hogy teljesen olvasható, így nem is kell bogarásznom.
Körmülni kezdek.
Tíz perc múlva megszólal a csengő, én pedig pont befejezem a leckét. A többiek úgy özönlenek be a terembe, mint az állatok, nyomukban o'Donnel. Mint minden reggel, mintha mi sem változott volna, vagyis igazából csak én változtam meg.
- Nos,  remélem mindenkinek jól telt a hétvége, - itt rám pillant. - És remélem tetszett nektek a kirándulás. És most kiadnék egy házi feladatot a Haloween-i szünetre, ami annyit tesz, hogy mindannyian írjatok egy öt oldalas esszét, a látottakról.
A bejelentését általános zúgolódás követi. Senkinek nincs kedve ezt csinálni a szünetben, ráadásul tudja, hogy Alice meg én nem tudtunk belépni egyik átkozott templomba sem. De miért csinálja ezt?
Összenézünk Aliccel. Az ő arcán is erősen látszik a nemtetszés, majd mindketten Jackra nézünk. Ő gyorsan megvonja a vállát, és a tanmenet szót tátogja.
- Nos akkor, a mai anyag... -  és belekezd az órába.

Amikor kicsengetnek Alice meg én kézen fogva indulunk kifelé, és látom, hogy amikor elhaladunk o'Donnel mellett, és kiszúrja, akkor elkerekedik a szeme, és úgy összeszorítja az ajkait, hogy már csak egy csík látszik belőle. Összemosolygunk a "barátnőmmel".
Igazából nem nagyon tudtam koncentrálni az órákon, mindent hallottam, minden egyes sutyorgást, és a papír zörgését, ahogy lapoznak a füzetben, vagy ahogy halkan kitépnek egy lapot a füzetből, hogy levelezgessenek. És akkor azt hiszik, hogy ezt a tanár nem hallja. Mekkorát tévednek, mivel neki is ugyanilyen jó a füle.
A többi órán nem vagyok együtt Aliccel, hogy bátorítson, de igazából egyiken sem vagyok ott fejben. Mindvégig a következő tesióra jár a fejemben.
Rettegek tőle, igazából ott van a legnagyobb esélye a lebukásnak, ráadásul nem akarom, hogy a múltkori megismétlődjön, mivel sejtésem szerint most már sokkal nagyobb bennem a vérszomj.
Mi lenne ha betegnek tettetném magam? A nővér rájönne, hogy megváltoztam? A szívem ugyanúgy dobog, mint eddig, de mi van, ha valami nyilvánvaló változott meg rajtam? És mi van, ha megtámadom? Négyszemközt még nem voltam emberrel, azóta.
- Hallod, mi van ma veled? - integet az arcom előtt David. Észre sem vettem, hogy idejött hozzám - A szerelem elvette az eszed?
- Dehogy is, csak elbambultam. - vonok vállat lazán. - Nem érzem jól magam. - úgy döntök, hogy inkább kockáztatom a nővért, mint a tesiórát.  - Szerintem lemegyek a nővérhez.
Felállok, és már indulok is kifele az öltözőből, és célba veszem a nővért.
Igazából nem is olyan kellemetlen, mint gondoltam. Persze az illata teljesen belengi a rendelőt, de ez keveredik a fertőtlenítő szagával.
Megméri a vérnyomásom, megállapítja, hogy magas, és ad egy igazolást a tesióráról, hogy ott voltam nála.
Most pedig az irodánál ülök, hogy kivetessem magam tesiről.
Én következem. Belépek.
A titkárnő egyedül van, és ez megint más, mint a nővérnél. Itt csak az ő illatát érzem, de nem vagyok éhes. Szerencse, hogy Alice annyi vért itatott meg velem reggel.
- Jó napot! - köszönök. Van valami furcsa benne, amit eddig nem vettem észre, de nem tudnám megmondani, hogy mi. - Alex Perry vagyok, és szeretném átrakni a hatodik óra tesimet valami másra. Mindegy mire.
- Rendben, megnézem mit tehetek. - mondja, és pötyögni kezd valamit a gépen. - Hm... Van egy szabad hatodik óra biológia, de úgy tudom, ezt már elvégezte.
- Remek lesz, akkor kérem írjon be. - vágom rá, azon felül, hogy ezt már tényleg elvégeztem. - Köszönöm! - mondom, majd elindulok kifelé.
Egész nap koncentrálnom kell, hogy normális tempóba közlekedjek.
És most végre vége a napnak, túléltem.

6 megjegyzés:

  1. Egy komid már megva. :D. Imádom a blogidat. Gyorsan hozzd a kövit. EMBEREK. KOMIZZATOK MÉG KETTŐT A KÖVI RÉSZÉRT!!!*-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet :)

      Törlés
  2. Itt a második komi!! :D Még egy és jöhet a kövi rész. :D ;) Egyébként ez a rész is jóó mint a többi!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Mivel megvan a kövi komi, így gyors befejezem a kövi részt, és ki is rakom ;)

      Törlés
  3. na itt a harmadik, csak mert tudom hogy még nem vagy vele kész :P és van egy ötletem ami szerintem tetszene

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vanda! Én is szeretlek. :P De te feltörted a fiókomat?!!! Az ötleted meg gyorsan írd meg facen, vagy gyere le, lehet segíthet ;)

      Törlés