2014. szeptember 20., szombat

10. Fejezet

Sziasztok! Ismét új résszel érkeztem,  remélem tetszeni fog. Sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel, de mint tudjátok elkezdődött a suli, és azért tanulni is kell az embernek ;)
Ez egy kicsit rövid lett, sajnálom, de ezt a kicsit is nehezen tudtam összehozni. Remélem a következőt hamarabb fogom tudni hozni. 
Jó olvasást, sziasztok :)

ALICE

Attól függetlenül, hogy a templomok előtt Jackkal és Alexal kell várakoznom remekül szórakozom a kiránduláson. Sandra meg én rengeteget baromkodunk, például csinálunk olyan képeket, ami olyan, mintha a Big Bennak támaszkodnánk. Sandra csak szimplán nekidőlve, én meg, mintha a csípőmmel támaszkodnák neki, miközben olvasok. Azt mondja, hogy ezt azóta ki akarta próbálni, amióta látta a Garfeild kettőt, és ott Garfeild is ezt csinálta. Nem tudom, hogy ki az, és amikor elmondom neki, majdnem hülyét kap. Elmagyarázza, hogy az egy kövér narancs sárga macska. Megegyezünk, hogy megnézzük mindkét filmet, valamelyikőnknél.
A motel szobánk olyan, mintha egy áruházat robbantott fel benne. Nem, rosszabb. Rájöttünk, hogy egyikünk sem rend mániás, sőt. Szerintem rosszabb, mint egy fiú szoba. A ruhák mindenfele szétdobálva, mert igaz, hogy csak egy napos ez az egész, de mi mindketten egy hétre elegendő ruhát hoztunk. Hát na, sose lehet tudni. A szobát is lefényképezem párszor, meg olyat is csináltam, ahogy Sandra beleugrik a széthányt ruhák tengerébe. Persze az összes kép megy a Facebookra.
Sandra olyan hajnal kettő fele alszik el, utána én a folyosón rátalálok az olvasó Alexre, majd beszélgetünk. Kiderül, hogy ugyanazokat szeretjük.
Egész este jó kedvem van, még a Jackkal való vitával együtt is. Jól esik rácsukni az ajtót.
Másnap pedig egy vagon pénzt elköltök. Jó ideje nem voltam Londonban, így felkészülk, hogy egy darabig nem járok itt újra.
Amikor hazaérek, a jó kedvem még mindig kitart, egészen addig, amíg ki nem nyitom a hűtőt. Kong az ürességtől, pont mint az én gyomrom.
Ezt nem hiszem el, ezek megszopiszták a készletet, ketten két nap alatt. Én megölöm őket.
Na itt párolog el a jókedvem. Mintha elfújták volna.
A konyha pulton egy cetlit találok. ,,Alice! Linda és én elmentünk egy kicsit, elugrottunk Hamptonba, a készletet magunkkal vittük, menj vadászni, azt úgy is jobban szereted. Szeretlek Josh! XOXO"
- Úgy utállak! - sziszegem, és összegyűröm a lapot.
Fogom a cuccaim, majd felszáguldok a szobámba. Ledobom a táskám az ágyamra, majd levetkőzök, és elmegyek zuhanyozni.
Ilyenkor jót tesz a forró víz, megnyugtat. Vagy fél óráig folyatom magamra. Amikor zuhanyzom, szokásom teli torokból énekelni. Az pedig mennyivel jobb lenne, ha hangom is lenne.
Megtörölközöm, majd fogom, és magam köré tekerem, majd a hajamat is becsavarom egybe. Kiindulok a szobából, teli torokból énekelem a Oh Love-ot.
A szobámban is énekelek, majd felveszem a bőr cuccaim. A hajamat kicsavarom a törölközőből, majd kifésülöm, és hagyom, hogy vizesen omoljon a vállamra. Persze a felsőm azonnal eláztatja, de ez nem igazán érdekel.
Lemegyek a földszintre, bezárom az ajtót, majd visszamegyek a szobába.
Megnézem az órát, fél tizenegy.
Megint az ablakon mászok ki, majd onnan a tetőre. Dèja Vu.
Elindulok a fő útra.
Valamikor út közben átalakulok. Van ilyen, főleg amikor már nagyon éhes vagyok, és nem figyelek magamra.
Elérem a fő utat jelző lámpát. Természetesen a ház tetőkön közlekedek továbbra is.
Beleszagoltok a levegőbe. Sok idegen szag mellett egy ismerőset is érezek.
Alex.
Mit keres ilyenkor az utcán? A szag irányába indulok.
Úgy öt perc után meglátom. Egy sikátorban van, két másik emberrel. Az egyiknek vérzik az orra. A egy épület falához vannak odaszorítva, előttük egy alak áll.
Alex.
A szeme vérben fürdik, smaragdzöld írisze szinte nem is látszik, annyira kitágult a pupillája.
Felmordul.
Az ajkai közül kibukkan két tűhegyes metszőfog.

ALEX

Amikor haza értek senki sincs itthon.
Az asztalon egy papír cetli anyáméktól. ,,El kellett utaznunk vidékre. A nagymama lebetegedett, ápolni kell. Vigyázz magadra, a pénz a szokásos helyen, rendelj magadnak kaját, és lásd el magad. Nem tudom meddig maradunk, addig vigyázz magadra. Szeretünk. Anya, és Apa"
Elindulok a hűtő felé, majd a tetején lévő bögréből kiveszem a pénzt. Úgy háromszáz dolcsi van benne. Ezzel el leszek egy darabig.
Megkordul a gyomrom. Hetek óta állandóan éhes vagyok, de a kaját nem kívánom, de amikor eszek, akkor meg a hányinger kerülget.
Kinyitom a hűtőt. Tele van hideg kajákkal. 
Gyors összedobok magamnak egy szendvicset, de olyan, mintha fűrészport ennék. Ráadásl nem is segít az éhségemen. De azért megeszem, hátha. De, mint mindig, most se segít.
Fogom az utazótáskám, és felmegyek a szobámba.
Ott ledobom az ágyra, majd elmegyek zuhanyozni.
Negyed óra alatt végezek is. Felöltözök, fogom a pénztárcám, elrakok bele egy százast, majd zsebre vágom azt, a kulcsaimmal és a mobilommal együtt, és lemegyek.
Davidék felé indulok. Ők a város másik felén laknak, és nekem gyalogolnom kell, mivel a kocsim kölcsön adtam Davidnek, mivel ő és Dya elmentek valahova sátorozni, vagy mi, és az én kocsimban több a szabad hely.
Gyűlölök gyalogolni, és nekem most minimum három-három és fél kiló métert kell kutyagolnom. Remek.
Már vagy fél órája megyek, amikor valami szörnyen íny csiklandó illatot érezek.
Megtorpantam.
Beleszagolok a levegőbe, tisztára mint egy kutya, de ez most nem érdekel.  Csak arra tudok gondolni, hogy megtudjam, hogy honnan jön ez a mesés szag.
Futni kezdek, arra, ameről érezem. Iszonyú gyorsan futok, természetellenesen gyorsan, de nem érdekel.
Amikor egy sikátorhoz érek, két embert pillantok meg.
Az egyiknek az orrából ömlik a vér, és egy kicsit tántorog, a másik pedig segít neki menni. Felőlük jön a szag.
Megvetem a lábam. Úgy fél métert csúszok, majd megállok. Mindketten engem figyelnek.
Elmosolyodom. A két férfi szeme elkerekedik, majd hátrálni kezdenek, de beleütköznek a falba. Az illat a vérző orrú férfitól jön.
Vörös köd száll az agyamra, nem érdekel más, mint, hogy megtudjam, hogy mi ez a mennyei illat, amitől a gyomrom végre életre kelt.
A torkomból mély állatias mozgás tör fel.
Elindulok feléjük, egyre közelebb, és közelebb.
A nem vérző férfi nekem ront.
Állba akar verni, de én még időben elkapom a karját. Az öklénél fogom, ahonnan ormótlan recsegés hallatszik. A férfi felkiált fájdalmában. Elengedem, ő pedig térdre rogy. A kezével az öklét dörzsölgeti.
Nem nagyon érdekel. Egyedül a másik férfira koncentrálok. Ő a szag forrása.
Közelebb lépek hozzá. A szemében a rettegést láttok.
A falhoz préselődik. Még egyet lépek, már csak centik választanak el egymástól.
A pupillája teljesen kitágul, a teste a falhoz préselődik.
Kinyújtom a kezem, felé nyúlok, az orrából ömlő vér felé. Már majdnem megérintem, amikor...
Egy ütést érezek a tarkómon, és minden elsötétül...

4 megjegyzés:

  1. Imádom!!!! :) várom a kövi részt!!! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, már elkezdtem írni, valószínűleg most hamarabb hozom ;)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. örülök neki ;) most pedig majd be fognak indulni az események :)

      Törlés