2. Fejezet

 Sajnos még nem jó a gépem, csak infón gyorsan begépeltem a következő fejezetet. Az előző bejegyzésben kapott komikban megjegyzett hibákat itt megpróbálom kihagyni. Ez a fejezet egy kicsit rövidebb, mint az előző, olyan áthidaló. Jó szórakozást az olvasáshoz, remélem tetszeni fog :)

ALICE

- Mit akart? - kérdezi Sandra, aki tényleg az ajtó előtt vár rám.

- Csak néhány dolog a papírokkal - hazudom szem rebbenés nélkül. Sajnos már eléggé megszoktam.

- Ja, jó. Lejössz az udvarra? - kérdezi. Kipillantok az ablakon, és látom, hogy még mindig be van borulva.

- Igen - bólintok, majd követem.

Az udvar szinte teljesen tető alatt található. Még mindig megbámulnak, én vagyok az új csaj, a látványosság, az új állat az állatkertben.

- Annyira elegem, van, abból, hogy megbámulnak - panaszkodok Sandrának az eresz alatt állva, mivel még mindig esik az eső.

- Elég hatásos volt a belépőd, ha nem vetted volna észre minden pasi megbámult - mondja, és ha jól hallom, akkor egy kis irigység is cseng benne, de lehet, hogy tévedek.

- Igen, észrevettem - nevetek fel. - Mintha én lennék az új kiállított tárgy a múzeumban. Én vagyok az új csaj - milyen meglepő kijelentés, ha nem mondtam volna, akkor nem jön rá. 

- Nyugi, minden csoda három napig tart - nyugtat.

- Tudom - bólintok. - Milyen óránk lesz?

- Töri - Jackkel. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen kedves lesz-e velem megint. De ha ismét letámad belemélyesztem a fogam, és még élvezni is fogom!

Megérzem a vér szagát. Én vagyok az, mégis elszorítja a torkom a szomjúság. A francba, mehetek fogat mosni!

- Mindjárt jövök - fordulok Sandrához. - Vissza kell mennem a terembe, mert otthagytam a mobilom.

Nem várom meg, amíg válaszol, hanem-a tekintetek miatt - amennyire gyorsan lehetett - visszarohanok a terembe a táskámért.

A teremben pár ember van. Odarohanok a padunkhoz, felkapom a táskám és kirohanok. Nem néznek hülyének, á dehogy.

Rohanok a folyosón, a...  
Hova is?
Ne már, gőzöm sincs, hogy hol a budi.

Beleszagolok a levegőbe. Még szerencse, hogy a vécéknek olyan jellegzetes szaguk van. Vécé tisztító, egy kis húgy szaggal keverve.
Balra.

Az első kanyarnál lefordulok balra, majd a szagot követve öt perc alatt meg is találom.

Tudom, hogy egyedül vagyok, mivel nem hallok sehonnan szívdobogást.

Kiveszem a táskámból a fogkrémem és a fogkefém, megmosom a fogam, szájvízzel gargarizálok, végül bekapok két mentolos rágót, a legerősebb fajtából.
Már nem éreztem a vér szagát, de azért a biztonság kedvéért magamra locsolok egy "liter" parfümöt.

Megszólal a csengő, így fogom a táskám és a szagomat követve visszamegyek a terembe.

Leülök Alex mellé, ő a könyvét olvassa.
Fel sem néz rám.

- Hova mentél? - kérdezi Sandra.

- A mosdóba - felelem nyugodtan. Ez még nem is hazugság, csak én nem arra használtam,. mint amire ő gondol.

- Fogat mostál? - kérdezi unottan Alex, fel sem pillantva a könyvéből. A francba, még is honnan tudja ezt?

- Nem - vonok vállat tettetett unalommal - Miért?

- Mert fog krém szagot érzek. És belőled jön.

- Reggel, mint minden normális ember, én is fogat mostam, biztos azt érzed - hazudom.

- De reggel még nem éreztem.

Na jó, nem hiszem el, hogy ezt mondom, de hál' Istennek belép Jack, így Alex nem mond semmit.

Jack elég közel tartja a kezét az ágyékához, meg furcsán is megy.
Elégtételt érezek.
Amikor rám néz diadalittasan rá mosolygok.
Bosszúságomra visszamosolygott. A francba!

- A tanulmányi kirándulás... - kezdi - Az útiterv: a Szent Pál katedrális, Buckingham palota, a Temple, majd az Oxford streeten vásárlás. Másnap Greenwichbe megyünk.

Na jó, Jack nem normális, egy templomba egy magunkfajtának?! Ez hülye.

- Milyen kirándulás? - suttogom.

- London - válaszolja Sandra. Erre én is rá jöttem. - Csütörtökön megyünk, pénteken jövünk. Jövő héten.

- Ms Georga! Ha kíváncsi vagy valamire, akkor azt tőlem kérdezd, nem a pad társaid zargasd!

- Én csak azt kérdeztem, hogy milyen kirándulásról beszélt az imént - felelem higgadtan.

- Csütörtök és péntek, London - mondja unottan.
Hah, legalább nem bájcseveg, hanem bunkó, haladás. Pár hónap, és békén is hagy majd.

Felírja az összeget a táblára - Ennyit hozz, holnapra - bólintok.

- Nos, a tanárnak valami baja van veled - súgja Sandra. Nem is baj.

- Szerintem is - bólintok én is suttogva. - De gőzöm sincs, hogy miért.

- Lehet az előző órai bunkóságod miatt.

- Lehet - hagyom rá. Tudom, hogy a tökön rúgás miatt, és örülök neki. Nem hiszem, hogy a közeljövőben megpróbálna megcsókolni, de ha mégis, van ott még olyan, ahonnan az jött.

Hirtelen valami nekidobódik a tarkómnak. Körbe nézek magam körül. Mögöttem egy összehajtott papír darab hever.
Felveszem, és a pad alatt széthajtom.
Kackirás, fiús kézírással ez van ráírva:  ,,Suli után a hátsó ajtónál találkozunk!"

Körbe nézek. Egy elég helyes srác épp engem néz. Amikor összeakad a pillantásunk, kék a barnával, rám mosolyog, én vissza, majd bólintok.

- Ms Georga órán kívül flörtöljön az osztály társaival! - szól rám Jack.

Egyenesen rá nézek, és észre veszem, hogy a szemében féltékenység csillog, és ez tetszik, nagyon.

- ,,Zavar?" -  tátogom. Erre ő a szemét forgatja. 

- ,,Nem" - Szóval igen.

Ezt a kis eszmecserénket olyan gyorsan folytatjuk le, hogy mások észre sem veszik. Igazából nem tudják.

Az elkövetkezendő hat óra eseménytelenül telik el.
Várom a találkozót, igaz a srác nem olyan helyes, mint Alex, de - most ne tituláljatok szívtelen dögnek - ha nincs ló jó a szamár is.

A hátsó ajtót nem nehéz megtalálni.
Ránézek a parkolóra, szinte már teljesen kiürült. Az eső elállt, és a felhők kezdenek eltünedezni. A francba, ha így halad, akkor itt ragadok egész délután, pedig már éhen halok. Hátha marad itt egy szerencsétlen, akit megcsapolhatok, de lehetőleg ne nullás.

- Á, hát eljöttél! - mondja mögöttem egy srác.
Lassan megfordulok, de nem az a fiú áll előttem, akire számítok. Ő nyúlánk testalkatú, annyira vékony, csont és bőr. Rám mosolyog, így meglátom a fogszabijába  ragadt saláta darabot, pfuj! Egy laza fehér póló van rajta, egy farmerrel. Éppen a kerek szemüvegét törölgeti.

- Szia - szűröm a fogaim között.

- Sz...sz...szia. Alan vagyok - makogja. Remek, még dadog is.

- Alice. Te írtad a levelet? - Tudom, hülye kérdés, de pislákol még bennem a remény.

- I...igen.

A nyitott ajtón besüt a nap. Azonnal beállok a fal takarásába. Most először örülök a napsütésnek.

- M...m...mi a baj? - kérdezi.

- Semmi - tagadom. - Figyelj, most mennem kell, elfelejtettem, hogy még randim van a dirivel - hazudom, majd elfutok.
Egyenesen a Wc-be megyek, mert ott kicsi az ablak. Bezárkózom az egyik fülkébe.
Most várhatok sötétedésig.